Általános forgalmi adó
Az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) olyan többfázisú nettó forgalmi adó, amelyet a vállalkozók a termelés és a forgalmazás minden szakaszában kötelesek megfizetni a hozzáadott érték után, de az adó terhét a termék, a szolgáltatás végső felhasználója viseli. Az áfát a belföldön végzett termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport után kell megfizetni. Termékértékesítés a birtokban vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Szolgáltatásnyújtás minden ellenérték fejében végzett tevékenység, ami nem minősül termékértékesítésnek. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa-törvény) szerint 2012-től az általános forgalmi adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka, a kedvezményes áfa-kulcsok pedig 5, illetve 18 százalékot tesznek ki. Az alanyi áfa-mentes értékhatára 2023-ban is 12 millió forint. 2025-től a belföldi adóalanyok a külföldön értékesített termékek és szolgáltatások után is élhetnek a levonási joggal, ha a belföldi teljesítés esetén az ügylet adólevonásra jogosító lenne.
1. Termékek és szolgáltatások áfa-besorolása
A 27 százalékos általános kulcs alá tartozó kulturális termékek, szolgáltatások:
- térkép,
- könyv és időszaki kiadvány (újság, lap, folyóirat) kiadás,
- kábeltelevízió, televíziós műsorszórás, rádiós műsorszórás,
- film-, videó- és DVD gyártás,
- film-, videó- és DVD terjesztés
- film-, videó- és DVD vetítés,
- előadó-művészeti szolgáltatás (az előadóművész személyes közreműködésével a közösségi rendezvényeken nyújtott hangos élőzenei szolgáltatás kivételével),
- bábszínházi szolgáltatás,
- művészeti alkotótevékenység,
- cirkusz műsor,
- könyvtári, levéltári, múzeumi és egyéb kulturális szolgáltatás
A 18 százalékos kedvezményes kulcs alá tartozó kulturális szolgáltatások:
- a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló 23/2011. (III. 8.) Korm. rendelet 2012. január 1. napján hatályos állapota szerint meghatározott alkalmi szabadtéri rendezvényre történő, kizárólag belépést biztosító szolgáltatás.
Az 5 százalékos kedvezményes kulcs alá tartozó kulturális termékek:
- könyv,
- kotta,
- bármely más fizikai hordozón (nem papíron megjelentetett) könyv, kotta (pl. hangos könyvek),
- napilap (hetenként legalább négyszer megjelenő kiadvány),
- egyéb újság, folyóirat (évente legalább egyszer megjelenő kiadvány)
- az előadóművész személyes közreműködésével a közösségi rendezvényeken nyújtott hangos élőzenei szolgáltatás.
A 0 százalékos kedvezményes kulcs alá tartozó kulturális termékek:
- napilap (olyan kiadvány, amely heti legalább négy alkalommal jelenik meg).
A tevékenységi adómentesség alá tartozó szolgáltatások:
- közszolgálati rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat,
- népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának, vásárának és bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan kapcsolódó, jogszabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató – ilyen minőségében – teljesít.
2. A jogdíjak áfa-besorolása
A közös jogkezelő szervezetek által évente közzétett díjszabások (jogdíjközlemények) kimondják, hogy az ott meghatározott jogdíjak az áfát nem tartalmazzák és azt a mindenkor hatályos Áfa-törvény szerinti általános forgalmi adó terheli. A díjközleményekben meghatározott díjtételek tehát mindig nettó összegként értendők, amelyhez 27 százalék áfát hozzá kell számítani.
A NAV 2018 elején kiadott tájékoztatója szerint az üres hordozó és a reprográfiai jogdíj, illetve ebből a közös jogkezelő szervezet által a jogosultaknak fizetett összeg nem minősül az Áfa-törvény hatálya alá tartozó ellenértéknek (vagyis nem áfa-köteles), amennyiben az ügylet teljesítési ideje 2018. január 1-re, vagy azt követő időpontra esik. Az adóhatóság azt is rögzíti, hogy azokban az esetekben, amelyeknél az Áfa-törvény szerinti teljesítési időpont 2018. január 1-jét megelőző napra esik, nem kifogásolható, ha az érintett adóalanyok az üres hordozó, reprográfiai jogdíjat, illetve az ezen jogdíjbevételből a közös jogkezelő szervezet által fizetett összeget – a korábbi jogértelmezési gyakorlat szerint – az Áfa-törvény hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás ellenértékeként kezelik.
3. A szerző és az előadóművész választási lehetősége
Az Áfa-törvény nem tartalmaz a korábbi szabályozásban foglalt rendelkezésekkel azonos tartalmú szabályt, amely lehetővé tenné, hogy egyrészt a szerző, illetve előadóművész, valamint a művész jogutódjának (örökösének) áfa-kötelezettsége csak a közös jogkezelőtől kapott jogdíj-értesítés kézhez vételekor álljon be, másrészt ugyanez a „teljesítési határidő” a közös jogkezelő szervezet esetében csak a felhasználó által fizetett jogdíjnak számlájára való érkezése legyen. A szerző, előadóművész, illetve jogutódjuk (örökösük) áfa-kötelezettségének időpontja 2008-től kezdődően nem a díjról szóló értesítés kézhezvétele napján, hanem a fizetési határidő napján áll be.
A számlázás és áfázás alól három kivétel lehetséges. Az egyik az az eset, ha az áfa-körbe bejelentkező jogosultak az alanyi adómentességet választották. Erre akkor nyílhat lehetőség, amennyiben éves árbevétele – várhatóan vagy bizonyosan – 12 millió forint alatt marad. Mindazonáltal a jogdíjjövedelemre igényt tartó jogosultnak a számla kibocsátásához új, önálló tevékenységet folytató magánszemélyt illető adószámot kell beszereznie akkor is, ha már van egy társasági formában működő vállalkozása, amely cégnek természetesen van adószáma. A másik kivételi szabály szerint, a szerző, az előadóművészi tevékenységet folytató adóalany, illetve ezek természetes személy örököse mentesül az ezzel járó számlakibocsátás alól, ha ezt a kifizető adóalany (pl. közös jogkezelő szervezet) helyette átvállalja. A harmadik kivételt pedig az az eset jelenti, amikor a szerző munkaviszony mellett egyedi vagy állandó megbízási, illetve felhasználási szerződés alapján szakfolyóiratokban, szakkönyvekben publikál, tanfolyamokon oktat, konferenciákon előad, stb. Nem minősül ugyanis áfa-alanyiságot megalapozó önálló gazdasági tevékenységnek, ha a szerző a munkát olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzi, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. Itt tehát a kivételt a megbízó irányító, „uralmi” pozíciója alapozza meg, függetlenül attól, hogy a megbízási vagy felhasználási szerződés alapján létrejött mű (előadás) szerzői jogi védelem alatt áll vagy sem.
4. Támogatások áfája
A költségvetési és egyéb – mecénás típusú – támogatások áfa-körben történő kezelése mindig problémát vetett fel a gyakorlatban. Az áfa alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál alapesetben a teljesítés ellenértéke. Az ellenértékbe beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől kap vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatások. A korábbi gyakorlat (és az APEH tájékoztatója) szerint a támogatások után főszabályként csak akkor kellett az áfát megfizetni, ha ellenértéknek minősülnek. Ellenérték az is, amit a teljesítésre kötelezett – adott esetben a támogatást folyósító költségvetési szerv, elkülönített állami pénzalap, közalapítvány – a termékértékesítésért, szolgáltatásnyújtásért kap függetlenül attól, hogy azt a megrendelő vagy bármely harmadik személy adja. Ezzel szemben nem kapcsolhatók egyedi teljesítéshez, következésképpen kiestek az áfa-fizetési körből a klasszikus intézményfinanszírozási támogatások, továbbá a címzett és céltámogatások nagy része.
A mecénás típusú támogatások áfa-kezelése tárgyában kiadott korábbi minisztériumi állásfoglalás szerint amennyiben a támogatás egy könyv, film, színházi produkció vagy bármely kulturális esemény létrejöttét általában segíti elő anélkül, hogy annak majdani igénybe vehetősége ellenértékét megkötné, úgy az nem minősül árat befolyásoló támogatásnak, ebből következően áfa-fizetési kötelezettséget sem keletkeztet. A támogatás folyósítója által támasztott elszámolási kötelezettség sem eredményezte a támogatás adókötelezettségét, hiszen pusztán az elszámolás ténye miatt a támogatás folyósítóját nem lehet megrendelőnek tekinteni.
A támogatott szempontjából viszont az vetett fel problémát, hogy miként kezelendők a támogatásokból finanszírozott beszerzések és szolgáltatás-igénybevételek áfa-tartalma. Az államháztartási támogatások vonatkozásában a kérdést megnyugtatóan rendezte az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ávr.) 91. §-ának (1) bekezdése. Eszerint a támogatást csak abban az esetben igényelhették az áfát is tartalmazó összköltségének a saját résszel csökkentett összege után, ha a kedvezményezettnek – külön jogszabály szerint – a támogatásból finanszírozott beszerzése kapcsán áfa levonási joga nem volt. Amennyiben a kedvezményezett áfa levonási joggal rendelkezett, úgy azt a jogszabályban meghatározott összeggel (áfa és saját rész) csökkentve lehetett igényelni. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy azok a kedvezményezettek (támogatottak), akik az áfa visszaigénylésére teljes körűen jogosultak voltak, a központi költségvetésből vagy alrendszereiből folyósított támogatásokat kizárólag a felmerülő fizetési kötelezettségek nettó (áfát nem tartalmazó) összegének kiegyenlítésére fordíthatták. Azok a kedvezményezettek pedig, akik az áfa visszaigénylésére nem voltak jogosultak, a támogatást a felmerülő fizetési kötelezettségek bruttó (áfát is tartalmazó) összegének kiegyenlítésére fordíthatták. A támogatási szerződések ezt általában ahhoz a feltételhez kötötték, hogy ha a támogatott a szerződés tartama alatt az Áfa-törvény alapján az adó visszaigénylésére jogosulttá válik, úgy a visszaigényelhető adó összegét a támogatásból nem fedezheti.
A korábbi szabályozással megegyezően rendezi a kérdést a hatályos Ávr. is, amely 2015. január 1-jétől e tárgykörben kiegészült az áfa áthárítására vonatkozó rendelkezésekkel. A kizárólag tevékenységi adómentes tevékenységet folytató vagy alanyi adómentes kedvezményezettek ugyancsak a felmerülő fizetési kötelezettségek bruttó összegének kiegyenlítésére fordíthatták a kapott támogatást. Ebből következően azok az adóalanyok, akik adóköteles és tevékenységi adómentes bevételekkel egyaránt rendelkeztek, és ezért a felszámított adó arányos részének visszaigénylésére jogosultak, azok a támogatást a felmerülő fizetési kötelezettségek nettó összegének, valamint az Áfa-törvényben meghatározott arányosítás alapján vissza nem igényelhető áfa összegének kiegyenlítésére fordíthatták. (Az arányosítással történő adómegosztás abban az esetben alkalmazható, ha a vállalkozás adóköteles és adómentes értékesítést egyaránt végez, és a beszerzéskor nem lehetséges, vagy nagyon költséges az adó tételes kigyűjtése.)
2006-tól megszűnt az államháztartási támogatás miatti arányosítási kötelezettség, ami rendkívül kedvező változás a nagyobb összegű támogatásokból élő kulturális intézmények számára. Az új rendelkezéseket a 2005. december 31-ét követő beszerzésekre, igénybe vett szolgáltatásokra kellett először alkalmazni, vagyis az arányosítás hatályon kívül helyezése nem visszamenőleges hatályú. Ezzel párhuzamosan hatályon kívül kerültek a más törvényekben szereplő, az arányos adómegosztás alóli kivételeket megfogalmazó jogszabályhelyek. Megmaradt az arányos adómegosztás azokban az esetekben, amikor az adóalany adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végez, és az ehhez történő beszerzéseit (igénybe vett szolgáltatásait) tételesen elkülöníteni nem tudja.
5. Az áfa bevallása
Az adóalanyok háromféleképpen nyújthatják be áfa bevallásukat:
- az eddig megszokott ÁNYK program segítésével,
- a NAV által rendelkezésre bocsátott bevallástervezet jóváhagyásával,
- 2024-től gép-gép interfész kapcsolaton keresztül (M2M), amelyben a NAV által kidolgozott adatszerkezetben adja meg az adóalany a bevallási adatokat, amelyet a NAV validál, és a hibák javítását követően ezt a bevallást tudja benyújtani az adóalany (e-Áfa).
Az e-Áfa-rendszer előnye, hogy az adóalanyok az adóhatóság által rendelkezésre bocsátott adatokat a saját ügyviteli rendszereikbe tudják importálni, és azokat a bevallás alapját képező nyilvántartás elkészítéséhez felhasználni. Az összeállított, majd gép-gép kapcsolattal feltöltött analitikán a NAV rendszere vizsgálatokat végez, és a webes felülettel azonos módon az esetleges hibák, figyelmeztetések itt is elérhetők, ezzel is segítve a megfelelő bevallás benyújtását.
A rendszer lényeges elemei az adókódok, valamint az ezek használatával összeállított, és a bevallások alapját képező áfaanalitika. Ez a szemléletváltás teremti meg az alapjait annak, hogy hosszabb távon az áfabevallási kötelezettség ne bevallásinyomtatvány-alapú legyen, hanem a hatékonyabb adatfeldolgozásra, és a folyamatba épített hibaellenőrzésre fókuszáljon.
Az M2M rendszer előnye tehát a sztenderdizált NAV általi előellenőrzés, amely valószínűleg jelentősen megkönnyíti az adóalanyok munkáját (legalábbis az ANYK rendszerhez képest), ezen túl pedig fontos adminisztrációs könnyítés az is, hogy mentesül a számlabefogadói adatszolgáltatási kötelezettség alól (azaz az M lapok kitöltési kötelezettsége alól) az az adóalany, aki az eÁfa-rendszer használatával teljesíti a bevallási kötelezettségét és az eÁfa-rendszerben nyilatkozik számla szinten a levonható adóról.
6. 2025-től hatályos fontosabb változások
2025-től a belföldi adóalanyok a külföldön értékesített termékek és szolgáltatások után is élhetnek a levonási joggal, ha a belföldi teljesítés esetén az ügylet adólevonásra jogosító lenne.
Az alanyi adómentesség szabályai kiegészültek a nemzetközi ügyletekkel. A nemzetközi alanyi adómentesség választása külföldön teljesített ügyletekre és távértékesítésekre is lehetséges. Ehhez külön nyilatkozat benyújtása szükséges az adóhatóság felé. Feltétele, hogy az adóalany értékesítésének összértéke ne lépje túl az EU értékhatárt (ez 100.000 euró összeurópai szinten) és az adott országra érvényes belföldi értékhatárt (ez tagállamonként eltérő, Magyarországon maradt 12 millió forint).
Az adóalap-csökkentési jog akkor is megilleti az adóalanyt, ha a pénzvisszatérítést nem közvetlenül a termék végső fogyasztójának teljesíti, hanem egy közvetítő fél bevonásával.
2025. január 1-jétől az Európai Unióban székhellyel rendelkező adóalany – meghatározott feltételek mellett – a letelepedésétől eltérő tagállamban is választhatja az alanyi adómentességet, úgy, hogy ehhez kizárólag a letelepedése szerinti tagállamban kell nyilvántartásba vetetnie magát.
Utoljára frissítve 2025. január 06-án
