2020 12/01

Balázs Andi: Úgy hiányzik a színház, hogy belegebedek.

A színházlátogató publikum régóta ismeri a színpadról Balázs Andi játékát, akit mostanában sokat láthatunk a képernyőn is. 18 éve szerepel a Karinthy Színházban, az intézmény egyik vezető művésze, 2019 óta pedig a Veres 1 Színház színpadán is találkozhatott vele a közönség. Televíziós szerepei és színházi munkája mellett karitatív tevékenységéről és a karanténidőszakról is kérdeztük a színésznőt.

- Az Instagram követőid már tudják, hogy a MáSzínház egyik nagykövete voltál és az új játszóhelyük felújítására gyűjtöttél adományokat. Mit kell tudni a társulatról, hogyan alakult a projekt?
- A MáSzínház társulatának tagjai értelmi fogyatékos és ép értelmű emberek, akik közösen hoznak létre érzékenyítő előadásokat. A Ferencvárosi Önkormányzat nemrég felajánlott számukra egy állandó játszóhelyet, ami felújításra szorult, erre gyűjtöttünk. Végül a szükséges összeg dupláját sikerült összeszedni, pedig izgultunk, hogy a pandémiás helyzetben marad-e pénzük az embereknek, hogy erre a célra adományozzanak. Úgy látszik megérezték, hogy szükség van a segítségükre, szép felajánlások érkeztek, a fennmaradó összeget pedig jótékony célra fordította a színház.
Szívmelengető volt, hogy nem csak pénzbeli hozzájárulás érkezett, kaptam olyan leveleket is, amiben a követőim jelezték, hogy szívesen segítenének a felújításban, jelmezek készítésében vagy átalakításában. Jó érzéssel tölt el, hogy az én kis közösségem ilyen pozitívan állt a projekthez.

Fotó: Erdős Juci

- A pandémiás helyzet tavaszi időszakában sokat segítettél az embereknek, a többi közt szerepet vállaltál a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért mozgalomban és több mint 1000 szájmaszkot is megvarrtál kórházaknak, idősotthonoknak. Most, hogy a járvány ismét kijárási korlátozásokat követel, folytatod ezeket a tevékenységeket?
- Igen, és már nem is szeretném elhagyni őket. Például mesélek bentlakásos ovisoknak, akiket hétvégére sem tudnak hazavinni a szüleik. Nagyon szeretem csinálni, előre felveszem a meséket és elküldöm nekik. Nagyobb figyelemmel használom az online felületeket is és szívesen veszek részt további segítő kampányokban is.

- Az online tér mellett a televízió képernyőjén is egyre gyakrabban látunk. Hogyan éled meg ezt az új szerepet?
- Nagyon izgalmas volt belecsöppeni a televíziózás világába is, főleg versenyzőként. Az első megmérettetésem a „Nagy Duett” volt, amit – nagyon köszönöm a kedves nézőknek – meg is nyertem. Ezután jött a „Csak show és más semmi”, amiben zsűritag voltam, később jött egy számomra új feladat, a Konyhafőnök VIP. Ebben is egy hatalmas stáb vett körül és jó kalandként marad meg az emlékezetemben.
A NőComment női talk showt évek óta figyelemmel kísérem. Kende-Hoffer Krisztina, a műsor megálmodója hívott el egy forgatásra, hogy próbáljam ki magam és persze fantasztikus volt. Olyan hírességek szerepelnek a műsorban, akikkel egy légtérben lenni is hatalmas megtiszteltetés számomra, nagyon élvezem.
Egyre erősebben van jelen az életemben a TV és a film, de úgy hiányzik a színház, hogy belegebedek. Én a háromoldalú dobozban érzem jól magam. Szeretem az alkotói közeget, a színház megismételhetetlenségét, a varázslatát, az illatát, a helyzetek megoldásának hirtelenségét. Én ott érzem tökéletesen magam.

Fotó: Erdős Juci

- Akkor bizonyára nehezen viseled ezt az időszakot. Milyen érzés, hogy hosszabb ideig nem léphetsz színpadra és nem találkozhatsz a közönséggel?
- Próbálom elfoglalni magam amennyire csak lehet. Végtelenül hiányzik az egész. A Karinthy Színház nekem olyan, mint a második otthonom, hiszen van olyan időszak, amikor többet vagyok ott, mint otthon. A 19. évadomat kezdtem a színházban, amelynek törzsközönsége a színpadon látott felnőni. De ugyanúgy én is végigkísértem a színház fejlődését: ahogyan egy öltözőből három lett, ahogy az évek során a szomszédos papírboltból ruhatár, a színházzal határos pékségből művészeti titkárság alakult. A Veres 1 Színház és a Karinthy is egy-egy biztonságos bázis a számomra, ami most nagyon hiányzik az életemből. Úgyhogy jelenleg lefoglalom magam olyan feladatokkal, mint például a maszkvarrás vagy az online feladatok.

- Mióta játszol a Veres 1 Színház színpadán?
- 2019 januárjában volt az első bemutatóm a Csoportterápia, Tasnádi Csaba rendezésében. Itt ugyanolyan szeretet vesz körül, mint a Karinthyban. Egész Veresegyház szeretettel és nyitottan áll a színházához, nem lehet olyat kérni tőlük, amit ne teljesítenének, hiszen büszkék arra, hogy van egy színházuk, mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy játszhatunk nekik. Szív, lélek és csapat nélkül mit sem ér az a háromoldalú doboz.

Fotó: Erdős Juci

- Mit gondolsz az online előadásokról?
- Őszintén szólva nem tudom elönteni, hogy ez jó dolog-e vagy rossz. Én eléggé közönségközpontú vagyok, és a Karinthyban nagyon közel van a nézőtér, úgyhogy számomra biztosan furcsa lenne, hogy nem reagál, nem szuszog a közönség körülöttem. Tegyük fel, hogy a Tortúrát játszom Stephen King-től és senki sem sikít a megfelelő ponton – ezt elképzelni is furcsa. Biztosan tudnék benne működni, de a nézők nélkül nem lenne ugyanolyan a játékom.

- Melyik szerepedben érezted igazán jól magad?
- Több mint hetven bemutatóm volt az elmúlt 18 évben. Számomra leírhatatlan érzés, hogy játszhattam Sztankay Istvánnal, Schubert Évával, Lorán Lenkével, Bajor Imrével, Balikó Tamással csak hogy pár nevet említsek. A kedvencem persze mindig az aktuális, az aznap este játszott színdarab. Mindig van valami, amiért a próbafolyamatok alatt úgy megszeretem, hogy ha törik, ha szakad nekem aznap az a kedvencem. Ha ki akarnék emelni valamit, akkor a Karinthys első darabom a Szeressük egymást! Nóti Károlytól mondanám, mert életem első olyan feladata volt, amiben igazi nagyágyúk között kellett teljesítenem. A másik ilyen nagy találkozásom pedig Roberto Athayde monodrámája, a Margarida asszony volt. Igazi ékköve lett a színészi munkámnak, mert olyan bensőséges, felszabadult szerep volt a maga 69 oldalával együtt, hogy ezt kívánom minden színésznőnek. Mindig egy különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, nemcsak Bőhm György, a rendező személye miatt, hanem mert a közönség is aktív részvevője volt a darabnak.

Balázs Andrea színművésznő
Békés megyében, Gyomendrődön született és nőtt fel. Három szakmát tanult ki: cipőfelsőrész készítőként, ruhagyártóként és masszőrként is képesítést szerzett. Mégis úgy döntött, hogy színészettel szeretne foglalkozni. 2002-ben végzett a budapesti Shakespeare Színművészeti Akadémián, ahol többek közt Kishonti Ildikó, Hűvösvölgyi Ildikó, Esztergályos Károly kezei alatt tanult. 2003-tól játszik a Karinthy Színházban, 2017-ben az egész ország megismerhette egy üzletlánc reklámarcaként. Később számos televíziós műsorban láthatták a nézők, 2019 óta rendszeresen játszik a Veres 1 Színház előadásaiban is.

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk


Eseménynaptár

2021
03/
01

Hangfelvételi adatlapok regisztrációs határideje

2021
03/
31

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak és 2020. évi jogosultkutatás eredménye)

2021
06/
30

Jogdíjkifizetés (2020. évi rádiós, lehívásos, háttérzenei és kiegészítő díjak, külföldi jogdíjak)

2021
08/
02

Audiovizuális adatlapok regisztrációs határideje

2021
09/
30

Jogdíjkifizetés (2020. évi audiovizuális jogdíj, ismétlési jogdíj, külföldi jogdíjak)

2021
11/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)