Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO)
Döntően a művészet, a kultúra, a sajtó és a sport területén foglalkoztatottak egyszerűsített módon történő adózására dolgozták ki és fogadták el az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt (Ekho-törvény). A nem nyugdíjas magánszemély által fizetendő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) mértéke 15 százalék. 2022. szeptember 1-jétől - kormányrendelet útján - megszűnt a 13 százalékos kifizetői ekho. 2023. augusztus 1-jétől törvényi szintre került ez az eredetileg átmenetinek szánt szabály, ezáltal a kifizetőt ilyen foglalkoztatási formában nem terheli egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás fizetési kötelezettség.
2023. január 1-jétől az egyéni vállalkozók abban az évben is választhatják a bejegyzett tevékenységükre az ekho szerinti közteherviselést, amelyben katás egyéni vállalkozóként tevékenykednek.
1. A törvény hatálya
Az Ekho-törvény az abban felsorolt foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban, vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemélyekre és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltatókra, kifizetőkre terjed ki. A magánszemély az erre vonatkozó nyilatkozata alapján válik jogosulttá az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit az Ekho-törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint teljesíteni.
Az ekho választására jogosult (döntően alkotóművészi, előadóművészi és médiaszolgáltatási) foglalkozások besorolásának alapját korábban a FEOR-93 képezte, amit 2011-től a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-08) váltott fel. 2012-től hatályos új rendelkezés szerint a felsorolásnak megfelelő magánszemély is csak akkor választhatja az ekhot, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt. Ugyanakkor elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR-08 osztályozási szempontjai szerinti tartalma alapján megfelel a FEOR-számmal azonosított foglalkozásoknak, munkaköröknek. (A 2012-től hatályos törvénymódosítás egyértelműsíti, hogy a sportszervezetek és szakszövetségek főállású munkavállalói szintén választhatják az ekho szerinti adózást.)
Azon foglalkozások listája, amelyek a hatályos jogszabályok értelmében az ekho-ra jogosítanak, megtekinthető itt.
2. Az ekho választásának feltételei
Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély az adóévben munkaviszonyból származó, egyéni vállalkozói kivét címén, vagy társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködődés ellenértéke címén, olyan jövedelmet szerez, amely után a közterhek megfizetése az általános szabályok szerint történik vagy nyugdíjas. Mindkét esetben további feltétel, hogy tevékenységük az Ekho-törvényben meghatározott foglalkozásúnak minősüljön, továbbá a kifizetőnek írásban nyilatkozzanak arról, hogy a számukra kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az Ekho-törvény rendelkezéseinek alkalmazását választják.
Ekhot a magánszemély arra a jövedelemre választhat, amely
- munkaviszonyból származik,
- társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg őt,
- vállalkozási szerződés vagy megbízási szerződés alapján végzett tevékenységből származik.
Az ekho választásának feltétele továbbá, hogy az adózó jövedelme a fentebb említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben az évi 60 millió forintot. (2019-től az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolói 500 millió forint bevételig választhatják az ekho szerinti adózást.)
3. Az ekho alapja, mértéke
Az ekho alapja az ekhóval érintett bevétel, csökkentve - ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett - az általános forgalmi adóval. A magánszemély az ekho-alap összegéből 15 százalék ekhót fizet, amelyből 9,5 százalék személyi jövedelemadónak, 3,9 százalék nyugdíjjáruléknak, 1,6 százalék pedig természetbeni egészségbiztosítási járuléknak minősül. Ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben – minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekho-alapot képező bevételét figyelembe véve – a nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) előírása szerint megfizette (megfizeti), az ekho mértéke 11,1 százalék, amelyből 9,5 százalék személyi jövedelemadónak, 1,6 százalék pedig természetbeni egészségbiztosítási járuléknak minősül.
2022. szeptember 1-jétől megszűnik a 13 százalékos kifizetői ekho, ezáltal az ekho mértéke 13 százalékkal csökken.
A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben más adó- és közteher fizetési kötelezettség nem terheli. Az ekho nem tartalmazza a Munkaerőpiaci Alapba fizetendő járulékokat, azt külön nem kell fizetnie sem a foglalkoztatónak, sem az ekhot alkalmazó magánszemélynek. Az ekho szerinti közteherviselés alá eső bevétel után nem kell iparűzési adót fizetni.
2008-tól munkaviszony mellett ekhós jövedelem akkor vehető fel, ha az adott hónapban legalább a minimálbér után az adózó az általános szabályok szerint megfizesse az adót és a TB-járulékot. E feltételt máshonnan származó jövedelemmel is lehet teljesíteni, ha a munkavállaló a munkáltatójának (kifizetőnek) ezt igazolja.
4. Az ekho választására vonatkozó nyilatkozata
Az a magánszemély, aki törvényben nevesített foglalkozását munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett jövedelemre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély vissza nem vonja az ekhó választására vonatkozó nyilatkozatát. A magánszemélynek a kifizetést megelőzően, a munkáltató számviteli rendjéhez igazodóan írásban vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekhó már nem alkalmazható az adóévben (vagyis ha az adózó az esedékes bevételével vagy annak egy részével túllépne a 60 millió forintos bevételi határon).
A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja az ekhó alkalmazását a magánszemély azon bevételére (bevételének azon részére), amely az adóévben a 60 millió forintot meghaladja.
5. Az arányosítás lehetősége
Az általános szabályok szerint megfizetett közterhekkel terhelt 12 hó x minimálbérhez 60 millió forint ekhos jövedelem párosul, és ahogy csökken az általános terhekkel fizetett rész, annak arányában csökken a 60 millióhoz viszonyítva az ekho szerint adózó jövedelem. Példa: minimálbér 2024-ben 266.800 forint x 12 hó = évi 3.201.600 forint - ehhez párosul az évi 60 millió forintig adózó ekhos jövedelem; ha az általános szabályok szerint adózott jövedelem csak évi 1.600.800 forint, akkor az ekhos rész legfeljebb 30 millió forint lehet.
6. Az ekho jogosulatlan választása
Ha a kifizető a magánszemély nyilatkozata alapján a magánszemélynek ekho útján történt a közterhek megfizetése, de az ekhó választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:
a) e bevételét a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni, azzal, hogy a bevétel 9,5 százalékát megfizetett szja előlegnek kell tekinteni, valamint
b) a bevételei 9 százalékát ekho különadóként köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
A magánszemélynek 18 százalék különadót kell megfizetni azon ekho alap után,
a) amely az adóévben a 60 millió forintot meghaladja, és/vagy
b) amelyre az ekhó választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.
7. Az ekho megfizetése, bevallása, a magánszemélyt ennek fejében megillető ellátások
A kifizetőt terhelő megállapított és a magánszemélytől levont ekhót a kifizető az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg. E főszabálytól eltérően, a magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető a negyedévet követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekhó összegének 26 százalékát – ha az meghaladja az egyszáz forintot – a magánszemély magán-nyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető köteles az ekhóalap kifizetéséről, a levont, megfizetett ekhóról a kifizetéssel egyidejűleg igazolást adni a magánszemélynek.
A magánszemélynek az Szja-törvényben előírt nyilvántartásokat kell vezetnie. A nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük az Ekho-törvényben szabályozott kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására. Az ekhot választó nem kérhet adóhatósági adómegállapítást, hanem önadózóként kell az adóévről jövedelemadó-bevallást benyújtania. Az ekhos bevétel nem számít az adózó összevonandó jövedelmének (egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek), de a bevallásban az éves összjövedelem részeként kell számolni vele. Aki egyidejűleg ekhózik és egyéni vállalkozó is, az az adóévben felmerült vállalkozói költségeit – ideértve az értékcsökkenési leírást is – olyan arányban számolhatja el, amilyen arányú a vállalkozói bevétele az összes, ekho-alappal együtt számolt adóévi bevételben.
A befizetett ekhó alapján a magánszemélyt társadalombiztosítási ellátások – kivéve az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait (táppénz és terhességi-gyermekágyi segély) – illetik meg. Ezek: egészségügyi szolgáltatás, baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti járadék, nyugdíjbiztosítási ellátás. 2019-től hatályos módosítás értelmében az a bevétel, ellenérték, amely az ekho szabályai szerint adózik, a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások számítása során nem vehető figyelembe.
A foglalkoztatóknak a minimálbér után minden hónapban a normál adózás szerint kell leróni a közterheket, és az ekhos, 35 százalékos összevont adó csak az ezt meghaladó összegre fizethető. (Korábban ez nem volt egyértelmű, mivel volt olyan értelmezés is, amely szerint a minimálbér után annak kellett megfizetnie a normál terhet, aki a teljes, 25 milliós jövedelmi keretet kihasználta az ekhos adózásra.) A változás elméletileg a foglalkoztatók kiadását növeli, attól függően, eddig mekkora összeg után rótták le a normál közterheket. Vagyis ezentúl nem lehet a munkaviszonyból származó jövedelem egészére ekhot kérni, csak a minimálbér értékét meghaladó összegre. Ha tehát valaki 500.000 forintos havi bruttóval rendelkezik 2024-től, akkor a 233.200 forintra kérhetik az ekho számítását, míg a 266.800 forintból a „normál” jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint vonják le a járulékokat.
A fenti rendelkezés nem vonatkozik a nyugdíjasokra, valamint azokra, akik igazolják, hogy az adóév elejétől az éves minimálbér összegét elérő jövedelem után az általános szabályok szerint teljesítették a közteher-viselési kötelezettségeket. A nyugdíj mellett munkát vállalókat továbbá nem terheli az egyéni egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettség sem.
Azokban az esetekben, amikor a magánszemély az év első felében vonul nyugdíjba (az adott évben több mint 183 napra részesül nyugdíjban), az Ekho-tv. szabályai szerint minden ekhoval adózó jövedelmére (az aktív időszakban szerzettre is) az alacsonyabb (11,1 százalékos) közteher mértéket alkalmazhatja, vagyis a megfizetett ekhokülönbözetet visszaigényelheti, ha 15 százalékos adóval fizette meg ezt a közterhet.
8. Ekho és jogdíj
A közös jogkezelést keretében jogdíjban részesülő természetes személy a kapott jogdíj tekintetében nem választhatja az ekhot. Ennek indoka az, hogy a természetes személy esetében nem valósul meg az Ekho-törvény szerinti személyes tevékenység és nem felhasználási szerződés alapján kifejtett tevékenység ellenértékeként szerzi meg a jogdíj-bevételt. Más a helyzet, ha a szerző (előadóművész) – személyes közreműködést és jogátengedést tartalmazó – felhasználási szerződés ellenében részesül jogdíjban. Ez esetben a művész választhatja az ekhot mind a személyes közreműködésből, mind a jogátengedéséből származó jövedelmére egyaránt. Ebből az is következik, hogy ha a művész a jogátengedés ellenértékének adózására az ekhot választja, akkor ezen összeg után is az Ekho-törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesítenie az adó- és járulékfizetési kötelezettséget. Ezek a rendelkezések pedig kizárják, hogy az adózónak százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kelljen fizetnie. Amennyiben a magánszemély a jogátengedésből származó jövedelmére nem az ekhot választja, akkor az ezen a jogcímen kifizetett összeg az általános szabályok szerint adózik, vagyis a százalékos ehot meg kell fizetni.
Utoljára frissítve 2023. december 12-én
