2025 02/21

Zsoldos Béla: Működik a jazz, mert nagyon jók a zenészeink

A TomTom Records gondozásában nemrég jelent meg az ütőhangszer művész, komponista, Szabó Gábor díjas Zsoldos Béla 70: Prémium című életmű lemeze. A dupla CD-n szereplő adat beszédes: az ezekben a napokban ismét születésnapját ünneplő muzsikus kétéves korában, 70 éve kezdett el dobolni – igaz, akkor még csak lábosokon. A ma is hiperaktív zenésszel életútjáról beszélgettünk.

- Nem véletlen, hogy éppen egy stúdiófelvétel szünetében sikerült időpontot szakítanod az interjúra: a szakirodalom szerint eddig 500 lemezfelvétel kötődik a nevedhez.
- Ez egy évekkel ezelőtti adat, azóta legalább már 600 lemezen dolgoztam közreműködőként, szerzőként vagy én végeztem a hangszerelést. Emellett többezer koncert, rádió- és filmzenei felvételben vettem részt. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda dokumentációjában 25 sűrűn gépelt oldalon tartják nyilván a közreműködésemmel rögzített zenéket.

- Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy egy muzsikus ilyen hatalmas mennyiségű felkérést kapjon?
- Ebben nincs semmi titok: az első alkalommal olyan jól kell játszani, hogy utána mindig téged hívjanak. Utána persze mindig legalább ugyanúgy, ha nem jobban kell teljesíteni.

- Milyen környezetben jött létre ez a rengeteg produkció?
- 1970-ben kerültem be a zenei élet vérkeringésébe. Ez a jazz és filmzene emlékezetes időszaka, mondhatni aranykora volt, a jazz élet akkori pezsgéséből sajnos a mai fiatalok kimaradnak. Abban az időben készültek az olyan legendás rajzfilmek, mint a Gusztáv, a Macskafogó, vagy a Magyar Népmesék száz epizódja és mások, amelyek zenéjét az emberek az utcán fütyörészték. Az egyetlen televíziós csatorna és főleg a Magyar Rádió a jazz- és könnyűzenészek állandó megrendelője volt. Ez utóbbi pedig a magyar jazz zenészek alapvető bázisa. Az intézmény tartotta fenn a Magyar Rádió tánczenekarát, mai nevén a Stúdió 11-et és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát is. 

Fotó: Zsoldos Katalin

A Magyar Rádióra épülő zenei műhely kiszolgálta a táncdalfesztivált, a Média Hungary-t az egész korabeli magyar könnyűzenét. Nagy baj, hogy ez a szellemi műhely mára elveszett, pedig a magyar kultúra és történelem meghatározó tényezője volt. A Magyar Rádiótól, amely nemcsak koncert helyszín, hanem a komolyzene és a könnyűzene mecénása is volt, folyamatos felkéréseket kaptunk.
Így az elmúlt több mint fél évszázadban a magyar zenei és nemcsak könnyűzenei élet számos területén dolgoztam. Például szinte minden magyar rajzfilm zenéjében játszom előadóként.

- Min dolgozol most?
- Beszélgetésünk idején Mága Zoltán újévi koncertjének utómunka folyamatait vezettem a Tom-Tom Recordsnál, abban a zenei műhelyben, ahol csaknem 40 éve dolgozom, és ahol nemrég elkészült dupla CD-s életműlemezem is. Ez utóbbin egyébként több mint 150 művész működik közre.

- Nem korai még életműlemezt készíteni? Tele vagy munkával és tervekkel. Hogyan tovább?
- 35 éve tanítok docensként a Zeneakadémián, eleget teszek minden megrendelésnek, amivel megkeresnek, folyamatosan dolgozom olyan muzsikusokkal, mint például a legutóbbi időkben Soltész Rezső, Caramel. Mága Zoltán koncertjének 400 közreműködő szereplője volt, a produkció hangszerelése igen komoly feladat. Megtisztelő, hogy Szulák Andrea is felkért 60. évfordulós Erkel Színházbeli koncertjének zenei vezetésére.

Fotó: Zsoldos Katalin

Március elsején lesz egy nagy koncertünk a MOM Kultban ahol ütőhangszeres szólistaként fogok fellépni a Szakcsi Jazz Egyesület tagjaként. A napi koncert megbízások mellett például az egyik színház minden évben felkér arra, hogy írjak számukra zenét az aktuális új bemutatójukra.
Folyatjuk a Magyar Népmesék, Jankovics Marcel zseniális rajzfilmsorozatát a Kecskemét Filmmel. A következő 8-10 epizód előkészületei folynak, amelyekben én is fogok játszani.

- A dobok mellett kedves hangszered a vibrafon. Manapság mintha kissé ritkábban hallanánk ezt a különleges hangszert…
- Engem teljesen elvarázsolt a vibrafon hangja, amely az ütőhangszerek közül a jazz egyik alaphangszere. Ezt az eszközt a jazz teremtette meg valamikor az 1920-as években. A jazz által került be a szimfonikus zenekarok által használt ütőhangszerek közé. Hamar frekventáltan alkalmazott hangszerré vált például Igor Sztravinszkij és mások műveiben. Én ütőhangszer szólistaként végeztem, a zeneszerzést és a hangszerelést Bágya Andrástól tanultam.

Fotó: Zsoldos Katalin

Ma már a technika minden zenésznek felkínálja a lehetőséget, hogy hogy komponáljon. Csak bejátszik egy szólamot, máris vissza tudja hallgatni és megítélni, hogy az jó, vagy nem. A jazz műfajában, de a popzenében is most már mindenki tud hangszerelni. Tulajdonképpen csak jó ízlés kell, meg tehetség.
Látom a Zeneakadémián a fiatalokat, akik laptopjukkal a folyosón hangszerelnek. Nincs már szükségük kottapapírra, hanem csak megírják mondjuk a szaxofon szólamot, visszahallgatják és általában jó.
Én a mai napig zongora mellett írok. Lehet, hogy ezzel látszólag kicsit le vagyok maradva, de én ezt tanultam, már nem változtatok ezen.

- Milyen lehetőségeik vannak ma a fiatal jazz muzsikusoknak?
- Az én pályakezdésemhez képest jelentősen megváltozott az a piaci környezet, amelyben a fiatal jazz zenészek élnek. Van azonban valami, ami nem változott: nagyon jók a muzsikusaink. Nekem elhiheted: bárki megirigyelheti, milyen sok tehetséges magyar képzett diplomás muzsikus van a pályán. Csak néhány példa: Kaszás Peti, aki legutóbb a Mága Zoltán produkcióban szerepelt, 9 évig dobolt Al Di Meolával. Vagy Borlai Gergő, akit én fedeztem fel: világsztár, és a világ öt legjobb dobosa között tartják számon. Egyébként 15 éves kora óta ő dobol minden felvételemen.

- A dobos a ritmusért felelős, ugyanakkor azt olvastam, hogy számodra a taktus együtt jár az érzelemmel.
- Számomra minden hangban ott van az érzelem. Ritmus nélkül nincs zene, de érzelem nélkül sem, a kettő kézen fogva jár. Azokban a darabokban szoktam jól érezni magam előadóként és szerzőként is, amelyek érzelmileg inspirálnak. Amelyekből árad a dinamika, az energia, a ritmus, amelyek kifejezik és generálják az érzelmeket. Ezért is van az, hogy a növendékeimen nem a hangokat szoktam számon kérni, hanem a zenét. Mert a jazzben nem lehet mellébeszélni.

« vissza az előző oldalra